2011. március 24., csütörtök

Kell egy blog...

Kell, több okból is. Családunk nyár kezdetén megszállja Toszkánát, és két hónapra tábort ver, lecövekel. Nem titkolt szándékunk, hogy a véletlennek is teret engedő terv mentén bebarangoljuk a vidéket keresztül és kasul. Kipróbálunk megannyi szállást: kényelemmel kecsegtetőt, átlagosat, és megértést igénylőt. Bemerészkedünk múzeumokba, ódon várfalak közé,  kellő számú trattoriába, és a hűsítő Tirrén-tengerbe. Nem szégyellünk az olivafák tövében helyi borokat kóstolgatni, és időjárásról cseverészni az etruszkok helyi leszármazottaival, no, meg elkészíteni a hatszáz-milliomodik fotót a ferde toronyról.

A toszkán vidéket feltérképező utat ikerlányainkkal tesszük izgalmasabbá. Most kétévesek, a családosoknak nyilván nem kell magyaráznom a helyzetben rejlő vidám kihívásokat.


Utunkat kísérő blogom pusztán előszoba az ősszel megjelenő könyvhöz, amibe már rendezettebben vésődnek az élmények és tapasztalatok. Könyvem célja és témája vegyes: elmesélni a látottakat és az átélteket, és kis mankót adni a családosoknak, ha Toszkánába készülnek. Sem a blog, sem a könyv nem igyekszik felvenni az útikönyvek szigorú követelményeit, hátsó ülésre kergetjük az objektivitást, és nem félünk megosztani sem a kellemes perceket, sem amikor a nejem a lábamra tolat az autóval.

Április végén indulunk, te jó ég, mindjárt itt van!

Kövesd a blogot akár ismeretlenül is, de ősszel ne felejts el bebattyogni a könyvesboltba a könyvért...