Vinci és San Miniato

Találós kérdéssel indulunk: kinek a múzeuma található Vinciben?
a.) Leonardo
b.) Michelangelo

A múzeum igényes és időigényes: modellekkel tele (mármint gépmodellekkel), plazmákon futó animációkkal gazdagított. Ha meg akarjuk érteni a kiállítást, Leonardo zsenialitását, legalább két órát javaslok. Én 45 percet kaptam a családomtól - egy közeli szökőkút mellett vártak rám (szökőkút formája: konkáv platóni test, kéretik utánanézni!)

Vincitől pár kilométer Vinci szülőháza. Mostanság nem érdemes megtekinteni, mert a felújítás miatt csak a palánkokban gyönyörködhetünk.

San Miniato 15-20 perc Vinciből. A katedrálisban egy legfeljebb 16 éves srác orgonázott. Csak mi tartózkodtunk bent, így kértem játsszon Prodigyt, de Bach-nál maradt...

Vinci

Ijesztően közeledett, de megúsztuk

Leonardo háza felé totyorgunk

Olivafák mindenütt

Kilátás San Miniato tornyából. A kilátásért pár lépcsőt ismét le kellett gyűrni.

Peccioli - ahol a dínók élnek!

A tegnapi rissz-rossz idő a közeli dinoszaurusz-parkba terelt bennünket. Velünk tartott Viki és fia, Filippo is, hogy közösen retteghessünk. A park a gyerekek számára úgy is hiteles, hogy a látogató felbukkanásakor véletlenül épp kitörő vulkán színes labdákat okád a levegőbe.

Peccioli a térképen

Flóra fölöttébb érdeklődő volt

Leselejtezés után a falu focipályájának bevilágítására is megfelel majd.

A feleségem azt kérte, vágjak értelmes képet. Döntsétek el, sikerült-e...

Lajatico - bianco e nero

Tegnap a fényképezőgépem színei odajöttek hozzám. "Nagymamám született" - mondta a Sárga, és elloholt ünnepelni. "Meghosszabbítom a jogsim" - szólt oda a Kék, és lelépett. "Átoperáltatom magam Lilává!" - lelkendezett a Zöld, és uzsgyi. A Rózsa elment violát ültetni, a Viola meg rózsát. Szép lassan az összes szín faképnél hagyott. Csak a Fekete és a Fehér maradt. Lajatico, vasárnap, FF fotók:

A szelíd motoros és a gengszterrapper

Puccini, cseresznye-fesztivál, Ragoncino

Puccini a századelőn ellátogatott Torre del Lago-ba, és azonnal vett is egy házat a tóparton. Nem, nem zavarodott meg, és én sem: a tenger közelében van egy klassz kis tó, ami birtokolta a klassz kis tavak minden klassz tulajdonságát (Azóta az ipar is idepofátlankodott pár otromba üzemmel). A ház azóta múzeum lett, meg is néztem, de a képes beszámoló elmarad, merthogy mind a házban, mind a kertben, íme:

Tópart - napfény speciel nem volt

Akciófotó - Sárika éppen lehajít egy cipőt

Szombaton elköszöntünk rövid időre Luccától, és átköltöztünk Lajaticoba, Vikihez, a Ragoncino nevű rusztikus apartmanházba. 

Délután átugrottunk Lari nevű faluba, merthogy épp cseresznye-fesztivál zajlott.

Ha akad pár szabad óra, a tenger mindig jó pesztra. Kavicsok, víz, kagylók - anyu és apu pedig egy órát nyugodtan piheghet a törülközőn...

Szombaton megkezdődött a 6. hét. Félelmetes tempóban közeleg a hazaút ideje. Kénytelen leszek valamelyik marokkóitól időgépet venni...

Montecatini Terme - a termál terminál

Exkluzív, talán picit sznob is. Itt nem Opel, hanem Ferrari szalon volt az első, mi szembe jött velünk. Drága órák, ruhák, hotelek, éttermek - tehetősek korzóznak. Aki gyárban termel, az nem itt termál.

A belváros kiterjedt, érdemes végigcsatangolni. A parkok fenségesek, a fagyi szintén.

Fontos: a város forgalomtervezője valószínűleg egyirányú utcákból diplomázott, mert itt kizárólag egyirányú utcák vannak. Ha ideges típus vagy, két levél nyugtató legyen kéznél!

Montecatiniből eldugott, ám tisztavizű strandra kalauzolt bennünket Viki.

Pontedera - robogók hazája

Ma: eső, indoor program szükséges. Irány Pontedera, avanti! Húsz kilométer, negyven perc autózás. Mint egy videójátékban - jobbról balról gyalogosok, robogók, kamionok csatlakoznak be az útra, kiszámíthatatlan ütemben.

Pontederában Vespa és Piaggio robogók sokezrei születnek. Az itt található Piaggio múzeum ideális úticél lett esős időre (no, és persze a kihagyhatatlan Dóm, és a még kihagyhatatlanabb játszótér...). Amúgy Pontedera nem túl erős a városok szépségversenyének mezőnyében...

Én nem engedném, hogy a szerelők munkaidőben alkoholt igyanak...

Nem kellett dukkózni

Ilyen izét a "Jamie és a csodalámpa"-ban láttam utoljára. Csak a bácsi nevére nem emlékszem...

Na, ez tényleg fapados.

Drágám, a kölykök összementek!

Jajj volt annak a háznak, ahová ezzel rohantak oltani

Ő mi?

A kis táblája szerint, ezzel 274 km/óra sebességet ért el valaki. Nem hiszem, hogy önként jelentkezett rá, inkább csak leitatták és rákötözték...