2011. május 1., vasárnap

Érkezés + első napok

Internet és térerő nélkül nehéz a blogírás, ám bájos az élet. A bejegyzés most sem a szállásunkon, hanem Vikinél, toszkánai mindenben-segítőnknél íródik.

Az út: Veszprém – Casole D’Elsa 930 km. A tervezett hajnali 5.00 helyett 5.15-kor indultunk. Kétéves ikrekkel ez csillagos ötös. Enyhe félelmeink az úttal kapcsolatban, miszerint a bili - jelen esetben átvitt értelemben – gyorsan kiborul, két olyan zsizsik gyerek esetén, mint a mi Sárink és Flóránk, nem igazolódott be.

Gyerekek hátul, anyjuk szintén, köztük, apa pedig fütyörészve szeli a kilométereket. Négy megállással lenulláztuk az utat, és délután négykor már Vera asszony, a vendéglátónk fogadott bennünket izgatottan.
A szállás lenyűgöző, „toszkánaibb“ már nem is lehetne. Vera asszony pedig tündér: borral, házi olivaolajjal, friss ricottával, és házisütivel zaklat minket, amit roppant jó néven veszünk. További bókom a lassított olasz beszédért, aminek következtében párbeszédünk nem korlátozódik szűk „buongiorno“-ra.

A környék feltérképezése sikeresen megkezdődött. Olyannyira, hogy a múltkor a GPS-t is bátran sutba vágtam, és a bevásárlásból hazafelé vezető 8 km-t mindössze 45 km alatt megtettem. Azóta valahogy mindig magamnál tartom a GPS-t. Ennyi domb a világon nincs...

Megjártuk San Gimignano-t is, ám az már egy következő bejegyzés, már csak azért is, mert abból a kirándulásból egy nem elég.








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése