Volterra
Volterrán korábban már átutaztunk, akkor tornyaival már kacsintgatott felénk, így visszatértünk. Jól tettük. Örök segítőnk, Viki elkísért és kalauzolt bennünket. Bár az első óra egy kávézóba, cappuccinók közé terelte a csapatot, a napsütés rendre megérkezett. Volterra mindent tud, amit egy toszkán váras városnak tudnia illik. Ebéd előtt „A kínvallatás múzeumá“-t kihagyhattam volna.
Most épp 16.800.000 euro a lottófőnyeremény errefelé. Ha nem S-max-szal, hanem magánrepülővel érkeznénk majd haza, akkor jól ikszelgettünk...
Colle Val d’Elsa
Egy piacot feltétlenül ki kellett próbálni. Délelőtti program. Ruhák, cipők, táskák – kismillió sátorban. Egy porció kakukkfüves pirított burgonyával, és egy komolyabb adag friss eperrel tértünk haza.
Casole d’Elsa
Colle Val d’Elsa testvére, néhány kilóméternyi dombság választja csak el őket. Casole pici, ám roppant ápolt, itt a „centro storico“ felé vezető szokásos babakocsis hegymenetet barátságos liftek segítik. Egy könnyed délutánra tökéletes választás. A táj hűha, turisták csak szolidan, a fagyis pedig kötelező.
ui.: Az első költözés ma megtörtént. Immáron Gavorrano az új lakhely, és pár órája a tökmagok már a tengerbe is betrappoltak, itt Follonicában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése